Kornai Júlia

munkaközösség-vezető, matematika-biológia szakos tanár, matematika szakos vezetőtanár, a 11.b osztályfőnöke

Azt szeretem legjobban a matekban, hogy matematikai problémák megoldása közben sokszor élhetjük át az „aha-élményt”, a sikerélményt, hogy rájöttünk valamire, amit korábban nem tudtunk. Azokat a feladatokat kedvelem leginkább, amelyek megoldásához nem kell nagy háttértudás, csak kicsit máshonnan kell közelíteni, mint elsőre gondolnánk. Például:

Egy börtönőr 100 törpét tart fogva. Egy nap eljön a kivégzés ideje, de a börtönőr ad egy esélyt a törpéknek. Minden törpe fejére tesz egy sapkát. A sapkák színe kétféle lehet: piros vagy kék. A színeket a börtönőr választhatja meg tetszőlegesen. A törpék egy egyenes sorban állnak, így mindenki látja az előtte állókon lévő sapkákat, de a sajátját és a mögötte levőkét senki nem látja. A börtönőr egyesével megkéri a törpéket, hogy tippeljék meg a saját sapkájuk színét. Ha valaki eltalálja, akkor megmenekül, ha azonban téved, akkor meg fog halni. A tippelést az összes többi törpe is hallja, a tippelés sikerességét azonban csak akkor tudják meg, amikor már minden törpét végigkérdezett a börtönőr. A törpék a sapkák megkapása előtt megbeszélhetnek akármilyen stratégiát, még azt is ők dönthetik el, hogy a börtönőr milyen sorrendben kérdezze őket. Hány törpe tud megmenekülni? Milyen stratégiával?