A 8.c osztály statisztika projektje 2020 tavaszán III.

A 8.c osztály statisztika projektjét bemutató cikksorozat utolsó előtti részében az alvási szokásokról, a divatról és a tanulási szokásokról szóló prezentációkat nézhetjük meg közelebbről.
Az alvási szokásokból felkészülő két fős csoport a művészetet is segítségül hívta, előadásuk diáin ugyanis Salvador Dalí-képek voltak megtalálhatóak. A pár több, mint 20 dián mutatta be eredményeit a tanulók alvásáról. A női válaszadók nagy túlsúlyban (67,68%) voltak, így tehát ilyen szempontból sem tekinthető egészen reprezentatívnak a felmérés, ámde az eredmények ettől függetlenül érdekesnek bizonyulhatnak. Ezen felül szép számmal töltötték ki a kérdőívet, ugyanis 263 alany válaszait vetették össze a készítők. Ismét fontos megjegyezni, hogy a kérdések a tavaszi távoktatás időszakára vonatkoznak, amely néhány esetben igen fontos szerepet tölt be.
Ez rögtön az első kérdésnél megfigyelhető, amely a lefekvés átlagos időpontjára vonatkozik. Mint kiderült, a válaszadók leginkább két hullámban vették az ágy felé az irányt; először 22:30 és 23:00, majd pedig éjfél és éjjeli fél 1 között. A lefekvés átlagos ideje a csapat számításai szerint 23:43 volt. Bizonyos mértékű különbség megfigyelhető a nemek között.

 
Figyelembe kell vennünk azonban, amint azt a csapat is megtette, hogy sokak esetében a lefekvés időpontja nem egyezik meg az elalvás időpontjával, éppen ezért a következő kérdésben az utóbbiról érdeklődött a csoport. Ugyan drasztikus eltérés nincsen a lefekvés időpontjánál kapott eredményekhez képest, ám bizonyos változások megfigyelhetőek, amelyet az átlag későbbre tolódása is mutat; az elalvás a csoport kalkulációi szerint átlagosan 0:26-kor történt. Mindemellett azonban említésre méltó, hogy több, mint 35% általában már éjfél előtt álomra hajtotta a fejét. A nemek szerinti eloszlásban ebben az előzőhez hasonló mértékű eltérés volt látható.

 
A felkelés átlagos idejét tekintve nagy variáció volt megfigyelhető, ugyanis a 7:30-10:00 közötti 30 perces periódusokban az összes válaszadót figyelembe véve az eloszlás igen egyenletesen alakult. Az előbb említett időtartamba beleeső 5 ilyen periódusnál nagyjából 11-11% jelezte, hogy akkor ébredt fel, az összes felkelésnek körülbelül 55%-át lefedve. Mindazonáltal nem elhanyagolható azoknak a száma, akik a jelzett idő előtt kászálódtak ki fekhelyükről, az ő arányuk közel 27%. A felkelések idejének a csoport által számított átlaga 8:42-nek felelt meg. Néhány kiugró értéktől eltekintve itt sem volt fellelhető nagy különbözőség a nemeket tekintve.

 
A következő pont az alvás időtartamára kérdezett rá, a szunyókálásokat beleszámítva. Ebből megfigyelhető, hogy a relatív többség (34,22%) 8-9 óra közötti mennyiségnek megfelelő időt aludt, ennél többet nagyjából 19%, kevesebbet pedig körülbelül 47% pihent. A két nem mintázatai itt is jelentős mértékben megegyeztek, kis variációk voltak láthatók.

 
Ugyan az előzőekben mutatott adatokból, pontosabban az első két kérdésre adott válaszokból és a csoport által ezek segítségével kiszámított átlagokból már kiszámolható lenne egyfajta „elalváshoz szükséges idő”, amely ezek alapján 43 perccel lenne egyenlő, a csapat erre közelebbi pillantást is kívánt vetni és egy külön kérdést tett fel ezzel kapcsolatban. A megkérdezettek kétharmadának 30 percnél kevesebb időt vett igénybe az álomba merülés, valamivel kevesebb, mint egyhetedüknek (13,69%) ez 30-39 percbe, a fennmaradó kitöltőknek ennél többe telt. Az előadás készítői által kiszámított átlag 26,54 perccel volt egyenlő, amely jóval kevesebb az előbb számított 43 percnél. Az eltérés okai nem egészen egyértelműek, egy lehetséges magyarázat az átlagszámítás nehézsége a periódusok nagysága, illetve a periódusok különböző mérete (legtöbbször 30 perc a lefekvés és az elalvás időpontjának esetében, illetve egy kivétellel 10 perc az elalváshoz szükséges időnél) miatt. A nemek között ismét csupán minimális eltérést láthattunk.

 
A csoport érdeklődött afelől is, hogy éjszakánként általában mennyiszer ébrednek fel a felmérésben részt vevők. A válaszok szerint a kitöltők közel felével (48,3%) egyszer sem szokott történni ilyen, további körülbelül negyedével (28,52%) egyszer, mintegy hetedével (14,07%) pedig kétszer esett meg ilyesmi. 14 válaszadó háromszor, 6 négyszer, 2 ötször szokta félbeszakítani alvását. Az „egyéb” lehetőséget szintén ketten jelölték meg. Az arányok a két nemet összehasonlítva majdnem teljes mértékben azonosak voltak.

 
Bizonyos mértékű korreláció kimutatható volt az elalváshoz szükséges idő és a felébredések száma között, amely szerint a lefekvéstől számított hamarabb történő elalvás kevesebb felébredést vetít előre. Ez nem minden esetben állta meg a helyét, de nagy vonalakban valóban megfigyelhetőnek mutatkozott.

Az alvás átlagos minősége a felmérés alapján inkább jobbnak mondható, főleg azt tekintve, hogy közel 50% tízes skálán hetes, vagy nyolcas értékelést adott rá. További 19,4% ennél is jobbnak találta pihenésének színvonalát, a fennmaradó hányad azonban hetesnél rosszabb értékelést adott. Emiatt az átlagos érték 6,98 lett az összes válaszadót figyelembe véve.
Az eredményeket megtekintve a csapat úgy találta, hogy nem áll fönt egy „ki korán kel, aranyat lel” -effektus, azaz a korán kelők alvásának átlagos minősége nem látszott jobbnak azokénál, akik később ébredtek fel. Hasonlóképpen, a később elalvók sem mutattak rosszabb értékeket ilyen szempontból a korán ágyba bújóknál. A fiúk alvásának átlagos minősége valamivel alatta maradt a lányokénak, de a különbözet (a hetes vagy magasabb értékelést adók aránya, lányok-fiúk -> 70,8%-64,3% -> 6,5%) így is elhanyagolható.

Végül a pihenés közben használt párnák és plüssök számáról érdeklődtek a felmérés összeállítói. Ebből megismerhettük, hogy az ilyesmi puha tárgyak átlagos száma személyenként 2,84 és csupán körülbelül 5% nem használ sem párnát, sem plüsst, szemben az 54,0 százalékkal, akik 1-2, valamint a 25,48 százalékkal, akik 3-4 ilyen tárgyat használnak. A fennmaradó körülbelül 15,5% ennél is több ilyet alkalmaz.

Azok, akik azt gondolnák, hogy a felmérésben részt vevők közül a lányok jelentősen több párnával vagy plüssel aludnának, tévednek; ugyan a fiúknak valamivel nagyobb része használ 1-2, a fentebb meghatározott típusokba besorolható eszközt és kevesebben 3-4-et, a különbség a lányok megfelelő jellegű arányaihoz képest kicsi.

 
A divatból, pontosabban a ruhaviselési és -vásárlási szokásokból felkészülő három főből álló egylet 8 kérdésben közelítette meg a témát. A kérdőívet 32 ember töltötte ki. A válaszadók nemi eloszlását nem tüntették fel, nemekre való lebontást a nyolcból egy kérdésben láthatunk, amely a családtagoktól való ruhakölcsönzési hajlandóságot vizsgálja. Ebben azt tekinthetjük meg, hogy a fiúk többsége (56%) tesz ilyesmit, szemben a lányokkal, akik közül csupán 39% jelezte ilyen irányú tevékenységeit.

Ugyan sokat hallhatunk az elektronikus kereskedelem (e-kereskedelem, angolul e-commerce, néha magyar szövegkörnyezetben is használják így) előretöréséről, mégis, ha ezt a felmérést vesszük alapul, akkor nincsen sok félnivalója a ruhaboltoknak; a válaszadók 91 százaléka szívesebben vásárol boltban öltözéket, mint online.

Következőként a kitöltők kedvenc melegítőfelsőjének színére volt kíváncsi a csoport. Valóban változatos válaszok születtek, de a fekete és a kék szín kiemelkedett, az előbbit nyolcan, utóbbit heten jelölték meg. Szintén többen, hárman jelezték vissza azt, hogy legkedveltebb pulóverük szürke színű, ketten pedig ilyen jellegű ruhadarabjaik közül a piros színezetűt szívelik legjobban. További 1-1 válaszadó a sárga, fehér, narancssárga, rózsaszín, valamint a barna melegítőfelsőjét szereti a legjobban. Erre a kérdésre az egyes lehetőségekre adott válaszokat összeadva 25 kitöltő jelzett vissza, amely valamivel kevesebb, mint az előző kérdést megválaszolók száma. Ennek okai nem egészen egyértelműek, feltételezhetően abból adódhat, hogy valaki nem gyakran visel ilyen jellegű ruhát, vagy a legkedveltebb ilyen típusú öltözékének esetleg más színe van, mint az előbb említettek.

A rendelkezésre álló pár cipők számáról érdeklődő kérdést harminckettőnél kettővel kevesebben, harmincan töltötték ki. A válaszok alapján átlagosan 6,7 pár cipőt birtokol minden, a felmérésben részt vevő ember. Ez azonban, ha nem is nagy mértékben, de eltér a mediántól, amely 5,5-tel egyenlő, a módusz pedig még kisebb, ötös értéket mutat. Ez arra enged következtetni, hogy van néhány kiugró érték, amelyet a grafikonon is megfigyelhetünk. Ilyen például az 1-1 tizenhármas, tizennégyes, valamint tizenötös válasz.

Azok, akiket érdekel az, hogy a 14-18 éves korosztály tagjai zokniban, vagy anélkül alszanak, most örülhetnek, ugyanis erről is kérdezett a csoport. A túlnyomó többség (84,4%) azt válaszolta, hogy nem használ ilyen ruhadarabot pihenéséhez, azonban 15,6% ilyenkor is felhúzza zokniját.
Tudjuk, hogy „nem a ruha teszi az embert”, fordítva azonban az öltözködésben sokszor mégis szerepet játszhat az adott viselő személyisége. Éppen ezért a következő pont a ruhaviselet személyiségjelképező jellegére vonatkozott. Ennek kiértékelésére egy tízes skála szolgált, amelynél az 1 az „egyáltalán nem jelképezi a személyiségemet” állításnak felelt meg, míg a 10 a „teljesen jelképezi a személyiségemet” kijelentésnek. Ezt figyelembe véve az átlag 7,31-gyel volt egyenlő, a medián és a módusz egyaránt nyolcas eredményt mutatott.

 
Amint azt már említettem, a felmérés a távoktatás és a karantén időszakára esett, amit a következő, otthoni öltözködésről szóló kérdésben is tetten érhetünk. Ebben arra volt kíváncsi a csapat, hogy vajon mennyien döntenek az igényes felöltözés mellett még a társadalmi távolságtartás időszakában is. Ugyan egy jelentős kisebbség (44%) kitartott a felöltözés, kiöltözés mellett, a többségnél (56%) a kényelem (vagy a fáradtság) kerekedett felül.

Az utolsó pont egy szerelés kitalálásának az időtartamáról szólt. Megláthattuk, hogy a többség kevesebb, mint 20 perc alatt alakít ki egy számára megfelelő összeállítású öltözetet (outfit-et), azonban van, akinek ez több mint egy órájába telik. A csoport egy, a statisztikák esetleges félrevezetőségéről szóló ábrát is beiktatott.

A tanulási szokásokból szintén egy három főt magában foglaló team készített egy rövid prezentációt. Minthogy ennek a csapatnak része voltam én magam is, valamivel többet tudok mondani a háttér jellegű adatokról, pontosabban leginkább azokról a kérdésekről, amelyek végül időhiány miatt nem kerültek bele a végleges prezentációba. Ennek megfelelően tehát igyekszem az összes pontot bemutatni, attól függetlenül, hogy az összeállított előadásban szerepelnek-e, vagy sem.
A kérdőívet huszonhatan töltötték ki, a nemek azonos arányban voltak képviseltetve, amint az a bevezető kérdésből kiderült. Az első, témának megfelelő kérdés a távoktatás különböző módjainak, azaz az online óráknak, valamint az online elérhető feladatoknak a népszerűségét firtatta. Az utóbbiak népszerűbbnek bizonyultak, ugyanis 57,7% ezeket preferálta, szemben a 42,3 százaléknak megfelelő kitöltőkkel, akik az online órákat kedvelték jobban.

Még egyértelműbbek voltak a válaszok annál a pontnál, amely arra vonatkozott, hogy a diákok a papír alapú, vagy a digitális tankönyveket szeretik-e jobban. Ebben az esetben a hagyományos, papír alapú tankönyveket a diákok 69,2 százaléka, 18 ember részesítette előnyben, szemben a digitális formát kedvelő, a megkérdezettek 30,8 százalékát kitevő tanulókkal szemben.

Számos kérdés vonatkozott a tanulás mennyiségére. Ezekből az egyik a jelenleg tanulással töltött idővel való elégedettséget mérte egy egytől ötig tartó skálán, ahol az 1 az „egyáltalán nem elégedett” opciót, az 5 pedig a „teljesen elégedett” opciót jelölte. Az utóbbit 19,2% jelölte meg, a relatív többség (42,3%) a középső, hármas értéket írta be. 9 ember a fentebbi szempontok szerint a négyes számot tartotta a magára leginkább jellemzőnek, 1 kitöltő pedig a kettes lehetőséget jelölte meg.

Ezt megtekinthettük tantárgyi bontásban is, ahol érdekes módon legtöbb helyen már az ötös lehetőség dominált, csupán fizikából és földrajzból írta be a relatív többség a négyes opciót. Matematikából és biológiából kevéssel volt előrébb az ötös érték, a többi tantárgynál azonban meggyőző előnnyel állt az élen.
Több helyről is hallhatunk a tanulók túlterheltségéről, amely valóban egy nagy probléma lehet. Lehetségesnek tartom, hogy ha ezt a kérdőívet a jelenlegi tanév eddigi periódusára vetítenénk, akkor a következő, a tanulnivaló mennyiségének megítéléséről szóló kérdésre más válaszok születnének. Ebben az esetben azonban az igen meggyőző méretű többség, 73,1% azt jelölte be, nem érzi úgy, hogy túl sokat kellene tanulnia, szemben a 7 emberrel (26,9%), akik ezzel ellentétes véleményen voltak.

A csoport kíváncsi volt arra is, hogy a kitöltők több, kevesebb, vagy ugyanannyi időt szeretnének tanulással tölteni a jövőben. A kapott adatok összhangban voltak az ez előtti kérdésre adott válaszokkal, nevezetesen azzal, hogy 26,9% érzi úgy, hogy túl sokat szükséges tanulnia: ugyanis ugyanúgy 26,9% (7 ember) jelölte be itt azt, hogy kevesebbet kíván tanulni. 53,8% (14 ember) ugyanannyi időt szeretne tanulmányaival eltölteni, 19,2% (5 ember) pedig még több ilyen jellegű elfoglaltságot is szívesen fogadna.

Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos válaszokat egyes tantárgyakra lebontva is vizsgálat alá vette az egylet. A legtöbb tárgy esetében szintén az „ugyanannyi tanulás” opciója dominált, azonban volt egy-két kivétel is. Többek között megfigyelhettük, hogy matematikából ugyanannyian (10-10 ember) szeretnének még jelentősebb méretű anyagot tanulni, mint ahányan a korábbiakhoz hasonló mennyiséget, a testnevelés esetében pedig a többet foglalkozni kívánók alkották a relatív többséget; ezt az opciót ennél a tantárgynál tizenegyen jelölték meg.
Megjegyzés: a tantárgyak neveinek fordításai a cikk alján találhatóak.

Ha már ismét tantárgyi bontásokról van szó, külön pont foglalkozott a legnehezebb, illetve a legkönnyebb tantárgy meghatározásával. Az előbbinél nagyobb egyetértés volt, ugyanis tizenegyen a fizikát jelölték meg, ami több, mint a kétszerese a második legtöbbet beírt opciót, a matematikát megnevezők számánál, amely 5 emberrel egyenlő. Hárman a biológiát tartották a legnagyobb kihívásnak, ketten-ketten pedig a kémiát és a földrajzot. Egy-egy ember a történelmet, a latint, valamint a táncot jelölte be.
A legkönnyebb tárgynál három tanóra emelkedett ki: 8 ember az etikát tartotta a legkevésbé megerőltetőnek, a matematikát itt is öten jelölték meg, 4 válaszadó pedig az osztályfőnöki óra mellett döntött, mint legmegfelelőbb válasz. 2 diák a földrajzot találta a legkönnyebbnek és 1-1 kitöltő írta be az irodalmat, a történelmet, a kémiát, a biológiát, a táncot, a testnevelést, valamint az éneket.
A következő kérdésben a napi tanulás átlagos időtartama volt a téma. Mint kiderült, senki sem tanult 1 óránál kevesebbet és csupán 11,5% tanult 1-2 órát. A relatív többség, 38,5% 2-3 órát tanult átlagosan naponta, 26,9% pedig 3-4 órát töltött el ezzel. A válaszadók 23,1 százalékának ez a tevékenység naponta több, mint 4 óráját foglalta el.

 
A távoktatás során a hagyományos tanulási időszakok is többeknél átalakulhattak. Ezt a feltételezést támasztották alá arra a kérdésre adott válaszok, amely a tanulás egy napon belüli kezdetét és végét igyekezte felderíteni. Az alanyok túlnyomó többsége, 23 ember 8 és 10 óra között kezdte meg iskolai tevékenységeivel való foglalkozást, ebből kilencen a 8 órai, tizenegyen a 9 órai és hárman a 10 órai időpontot jelölték meg. 1 diák délután 3 órakor tette meg ezt a lépést, és hasonló számmal jelölték be a délután 4 és az este 6 órás kezdést is.
Egy ember már reggel kilenckor befejezte tanulmányi jellegű elfoglaltságait, további egy-egy tanulónál ez az időpont 10, valamint 11 óra volt. Ketten-ketten délben és 16 órakor fejezték be a tananyag magukba szívását. Ugyanúgy három ember jelölte meg a 17 órás, a 18 órás és az „annál később” opciót, a legtöbben, öten pedig vagy 13 órakor, vagy 15 órakor hagyták abba az iskolai okulást.

 
Nem csak az iskolai felkészülés iránt, hanem az iskolán kívüli foglalkozásokra való heti átlagos gyakorlás felől is érdeklődött a csapat. Itt igen felemás eredmények születtek, amelybe lehet, hogy bizonyos félreértések is beleszámítottak, például az „iskolán kívüli foglalkozások” definíciójával kapcsolatban. Ettől függetlenül a válaszok érdekesek lehetnek, többek között feltűnést kelthet, hogy ugyanannyian, kilencen töltöttek átlagosan heti több, mint négy órát ilyen elfoglaltsággal, mint ahányan 1-2 órát. 11,5% (3 diák) azt jelezte, hogy kevesebb, mint 1 óráig foglalkozik ilyesmivel, míg 15,4 százaléknak (4 diák) ez 2-3 órát vett igénybe. Csupán egy embernek foglalt el ilyen teendő átlagosan 3-4 órát a hetéből.

Az utolsó kérdésben a válaszadók beírhatták, hogy az egyes napokra lebontva átlagosan mennyi órát töltenek tanulással. Ennek a kérdésnek az eredményeit azonban a válaszok változatos jellege és formája, valamint száma miatt a csoport végül nem értékelte ki részletesen.

A tantárgyak neveinek fordítása:
Literature - Irodalom
Grammar - Nyelvtan
Mathematics - Matematika
History - Történelem
Physics - Fizika
Chemistry - Kémia
Biology - Biológia
Geography - Földrajz
Ethics - Etika
Dance - Tánc
PE (Physical Education) - Testnevelés
Music - Ének-zene
Latin - Latin nyelv
Home class - Osztályfőnöki óra