A 8.c osztály statisztika projektje 2020 tavaszán II.

A legutóbbi cikkben a zenével, a filmekkel és televíziós műsorokkal, valamint a videojátékokkal foglalkozó felmérést mutattam be. Ezúttal az utazással, az étkezési szokásokkal, valamint a számítógépekkel kapcsolatos statisztikákról szóló bemutatókról írok.
Az utazás témaköréről felmérést készítő csoport többnyire az iskolával kapcsolatos utazásról kérdezett, habár egy-két, ehhez csak részben, vagy nem kapcsolódó téma is felmerült. Többek között az is, hogy hogyan értékelik a válaszadók a BKK szolgáltatásait. Az eredmény felemás képet mutatott, ugyanis az ötven válaszadóból 30% a tízes skálán nyolcas, vagy annál jobb értékelést adott, azonban a kitöltők közel fele (46%) 6, vagy 7 pontot (24, illetve 22 százalék) adott a tömegközlekedés minőségére. Ezzel szemben 5, vagy annál kevesebb pontot 24% százalék tartott megérdemeltnek. Látható, hogy ugyan túlsúlyban vannak azok, akik inkább elégedettek a Budapesti Közlekedési Központtal, de azért közel sem olyan rózsás a kép. A csoport feltüntette az értékelések átlagát (6,44 pont), mediánját (7 pont), valamint móduszát (6 pont) is.
Az iskolához vezető lehetséges utak számánál a legtöbbet megadott válasz (azaz a módusz) a 2 volt, amelyet 17 ember jelölt be. Szorosan ezt követte a 16 személy által megjelölt 3 lehetőség. Ezeket a válaszlehetőségeket együtt a kitöltők kétharmada írta be. A válaszadók 14 százaléka általában egy lehetséges utat használ az iskolába eljutáshoz, 8% pedig négy közül választhat. 2-2% 5, 7, illetve 8 különböző variáció egyike mellett dönthet, 6% pedig nem válaszolt erre a kérdésre, azért, mert már nem jár iskolába, vagy más okból kifolyólag. Átlagosan 2,5 különböző út közül válogathatnak az iskolába eljutni vágyók.
Kiderültek az iskolába eljutáshoz szükséges egyes becsült időtartamok is. Itt kimagaslott a 30 perc, amit az ötvenből tíz ember jelölt meg, így ebben az esetben ez a módusz. 10-10% huszonöt, ötven, valamint hatvan percet utazik, míg 12% háromnegyed órát tölt ezzel. 8% harmincöt perc alatt ér el az épülethez, 6-6 százaléknak pedig negyven, illetve kilencven percet vesz ez igénybe. 4% nem válaszolt, ami a „0” lehetőségnek felel meg és ugyanekkora arányban voltak azok, akiknek az utazás 15, valamint 100 perc. A személyek két százalékának 5 percet vesz az eljutás, és ilyen arányban vannak az odafele 10 percet ingázók is. Szintén ugyanilyen számban találhatjuk meg a 20 percig az iskolába közlekedőket. Ennél a kérdésnél a válaszok átlaga 40,8 perc, a módusz a már említett 30 perc, a medián pedig 35 perc.
Megtudhatunk a prezentációnak köszönhetően azt is, hogy az 50, a felmérést az azt megelőző két évben kitöltő ember milyen gyakran járt külföldön. Erre a kérdésre 24% a „2” válaszlehetőséget jelölte meg külföldi útjainak számaként, 34% ugyanerre a „3” lehetőséget jelölte be. A kétszer külföldön járók harmadával egyezik meg azoknak a száma, akik ezt csupán egyszer, illetve ötször tették meg és 10-10% a négyszer, valamint hatszor Magyarország határain túl látogatók aránya. Ezzel szemben a határon oda-vissza hétszer áthaladók csupán 4 százaléknyian voltak, amely két főt jelent és ennél is kevesebb, 1 személy járt tízszer külföldön.
A következő csapat az étkezési szokásokról készített felmérést 7 kérdésen keresztül. Az első 3 kérdésre 90, a további négyre 91 válasz érkezett. A csoport tagjai a korábbiakban említetteken kívül további fogalmakat is beépítettek az előadásukba. Ilyen volt a kvantitatív adat, amely az objektív módon mérhető adatokat jelöli, mint például a magasság, hőmérséklet, tömeg. Ebben az esetben általában számokról van szó. Ez különbözik a kvalitatív adattól, amely az objektív módon nehezen, vagy nem meghatározható tulajdonságokat jellemzi, mint amilyen például az illat, az íz vagy az összetétel. Itt többnyire nem számokkal vannak leírva az eredmények. A kvantitatív adatokon belül megkülönböztethetünk diszkrét és folytonos adatokat, amelyek közül az előbbi csak véges számú értéket vehet fel, míg az utóbbi megszabott kereteken belül végtelen számú értékkel rendelkezhet, leegyszerűsített módon leírva. Diszkrét adat lehet például egy osztályba járó tanulók száma, amelyre egy egész szám a válasz, míg egy tárgy tömege folytonos, mivel egyre pontosabban mérhetjük meg. Az elméleti bevezető után azonban nézzük is az eredményeket!
Az első kérdés a válaszadók kedvenc „konyhájára” irányult. Ebben az esetben mondhatni (írhatni) toronymagasan a dél-európai (mediterrán konyha) vitte a prímet, 38 szavazattal. Ezt követte az amerikai street food 16 vokssal, ezt szorosan követve a magyar konyha állt, amely 15 ember támogatását élvezte. Kettővel kevesebb nyert meg a távol-keleti főzésmód, ettől lemaradva következett a mexikói, illetve „egyéb” konyhaművészet 3 szavazattal, a sort pedig a francia konyha zárta, amelyet a mediterrán ételektől külön véve 2 kitöltő talált a legjobbnak.
A karanténra ebben a felmérésben is történt utalás. A készítők arra voltak kíváncsiak, hogy a nassolási szokások miképpen változtak az otthonmaradás hatására. Sokak örömére azt az eredményt kapták, hogy nem növekedett drasztikusan a karantén hatására az ilyen irányú fogyasztás mennyisége. A csoport négy válaszlehetőséget különböztetett meg: a napi egyszeri, háromszori, hatszori, valamint tízszeri nassolást. A túlnyomó többség, 78 ember, vagy egyszer (46-an), vagy háromszor (32-en) folytatott ilyen tevékenységet.
A harmadik kérdés a karantén alatti ételrendelésről érdeklődött. Itt a válaszok néhányak számára talán meglepően igen változatosak voltak. Ugyan meggyőző fölénnyel, 36 szavazattal a „soha” opció állt az élen, azt jelezve, hogy az adott személy a karantén során soha nem rendelt ételt, 22-en már egy héten egyszer tették meg ezt, míg 21 ember egy héten átlagosan kétszer is ilyen módon jutott ételhez. 11 válaszadó minimum ötször rendelt ennivalót egy hét alatt.

A csapat felhívta a figyelmet a diagramok lehetséges félrevezetőségére is.

A kedvelt húsételek is szóba kerültek a felmérésben. Közel 60% a csirkehúst preferálta, nagyjából 17,5% a marhahúst kedvelte a legjobban, 12% viszont nem evett húst. A többi lehetőséget (disznóhús, bárányhús, pulykahús, kacsahús, egyéb hústermékek) ennél kevesebben választották.

Ezután a zöldségek következtek. A paradicsom (most ne menjünk bele a „gyümölcs vagy zöldség” vitába) és a paprika 37,5% támogatását élvezte, hasonló szintet ért el az uborka (16,5%) és az avokádó (18,5%) összevonva. 11% a répa kedvelője, más zöldségeket (saláta és káposzta, hagyma, egyéb zöldségek) ennél kevesebben jelöltek meg.
A kedvenc zöldségek után a kedvelt édességekre, nassolni valókra is sok került. Igen szoros volt a verseny, a jégkrém (27,5%), a csokoládé (25,3%) és a chips (24,2%) mind körülbelül 25 százalékos eredményt értek el. Egyéb hasonló termékeket 16,5% szeret, míg 6 ember a süteményeket pártolta.


Végül volt egy kérdés a különböző tengeri ételekkel kapcsolatban is. A 91 kitöltő közül a legtöbben, 37,5 százaléknyian nem esznek a tenger gyümölcseiből, 20,9% pedig a rákokat eszi meg legszívesebben. 13,2% az édesvízi halak támogatója, ezzel szemben 11% a tengeri halak mellett szavazott. A többi ilyen terméket (kalmár, kagylók, egyéb) ennél kevesebben szeretik.
A számítógépek témaköréről 6 kérdést tett fel az ebből készülő csapat. A kérdések mellett bőven biztosítottak magyarázatot is a különböző, már említett kifejezésekhez, azonban ezzel nem fogok nagyon részletesen foglalkozni, ugyanis a cikksorozatnak és ennek a cikknek az elején már lerögzítettem a használatos statisztikai, valamint matematikai eszközöket.
A mobiltelefon használata a diákok, de az egész lakosság körében igen elterjedt. Első kérdésként a csoport ennek mértékére volt kíváncsi, a számítógépek témaköréhez csatolva ezeket az eszközöket is. Kiderült, hogy átlagosan 1,53 órát használják a mobiltelefonjukat a felmérést kitöltő tanulók, azonban a medián ettől igen eltér, ennek értéke 3 óra, és a módusz is ehhez hasonló eredményt mutat.

Következőleg már konkrétan a távoktatás alatti számítógéphasználatra kérdezett rá az együttes. Az átlag itt 4,63 óra volt, a medián 5 óra, a módusz pedig hatszor hatvan perc, azaz 6 óra. Ismét érdemes megfigyelni a három mérési lehetőség között fellépő különbséget. Ha már különbségről van szó, a csoport megnézte, hogy van-e ebben az esetben jelentősebb eltérés a női és férfi kitöltők között. A rés a nemek között elhanyagolható mértékűnek bizonyult, ugyanis a lányoknál az érték 4,67 óra, a fiúknál 4,6 óra volt.
A számítógép előtt töltött idő a távoktatásnak köszönhetően szinte mindenkinél megnövekedett. Ezt a tanulságot lehetett levonni a harmadik kérdésre adott válaszoknak a második kérdésre érkezett visszajelzésekkel val óösszehasonlításával. A távoktatás előtt ugyanis átlagosan 1,38 órát töltöttek a gép előtt a válaszadók, amely az előzőekben említett időtartamnál (4,63 óra) 3,25 órával több, amely 3 óra 15 perces növekedést jelent, amint azt a csoport kiemelte.

Negyedikként és ötödikként különböző gépen elvégezhető tevékenységekről érdeklődtek a kérdőív létrehozói. Videojátékra átlagosan 1,43 órát szántak a kitöltők, az átlag itt azonban valamelyest félrevezető, ugyanis adódott egy-két nagyobb érték, amely feljebb vitte a számtani közepet (átlagot). Ez abból is látható, hogy a medián 1 óra, a módusz pedig 0. A 17 kitöltőből 11 60 percet, vagy kevesebbet játszik. Ezzel szemben jóval több időt, átlagban 3,63 órát töltöttek a válaszadók tanulással, amely a valóságnak nagyrészt megfelel olyan szempontból, hogy a medián és a módusz is hasonló értékeket adott, 4, valamint 3,5 órát. Ebből úgy számította a csoport, hogy egy nap számítógéphasználatából 1 óra az, amelyet a kitöltők nem tanulásra fordítanak (a felmérés, amint már említettem, a távoktatás idején készült, így a tanulással töltött idő beleszámítható a számítógéppel való foglalatosságba).
A filmek itt is szóba kerültek, hasonló kontextusban, mint a korábbi cikkben említett prezentációban; a csoport itt is a távoktatás kezdete óta megtekintett filmek számára volt kíváncsi. A módusz itt "9" volt, amely 9 film végignézését jelenti és 4 ember filmezési szokásaira volt jellemző, azonban többen jelölték be más lehetőségeket is. 10 mozgóképet három ember nézett meg, míg ketten-ketten voltak, akik 3, 12, valamint 15 filmet néztek végig. A többi lehetőséget (4, 8, 11, 14, 30 és 35 mozgókép) egy-egy kitöltő jelölte be.

Megállapítható, amint azt a csoport is megmutatta egy ábrán, hogy a többség 9-12 filmet tekintett meg a felmérési időszakban.