WRO 2024 Italy - Open Championship: radnótis győzelem

Beküldte simon - k, 10/15/2024 - 09:42


Szeptember 25. és 28. között került megrendezésre a Word Robot Olympiad LEGO robotika verseny nemzetközi nyílt bajnoksága Olaszországban. A bajnokságon a Radnóti Nuggets nevű csapata 1. helyezést ért el.
A csapata tagjai: Cui Zhixiang (6.b), Péteri Ábel (6.a) és Szinovszki Péter (6.a).
A fiúk először januárban kezdtek LEGO robotok építésével és programozásával foglalkozni. A csapat áprilisban a regionális versenyen második helyezettként mutatta be mire képes, majd az országos bajnokságon 3. helyezettként kvalifikálták magukat a WRO Open Championship bajnokságára.
A bajnokság után megkértem a csapatot, hogy állítsanak össze egy fogalmazást az évkönyvbe.
„A World Robot Olympiad (WRO) története 2004-re nyúlik vissza, amikor az első versenyt Szingapúrban rendezték meg. A célja az volt, hogy népszerűsítse a robotika és a STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) iránti érdeklődést a fiatalok körében. Itt van néhány fontos mérföldkő a WRO történetében:
Fontos Mérföldkövek:

  • 2004: Az első WRO versenyt Szingapúrban tartották, ahol különböző országok diákjai mutathatták be robotikai készségeiket.
  • 2005-2009: A verseny résztvevőinek száma folyamatosan nőtt, és bevezették a különböző kategóriákat, mint a Regular, Open és Football.
  • 2010: A WRO 10. évfordulóját ünnepelte, és a globális robotikai közösség jelentős eseményévé vált.
  • 2013: Regionális versenyek bevezetésével több csapat számára nyílt lehetőség a nemzetközi döntőbe való bejutásra.
  • 2016: A versenyen már több mint 60 ország vett részt, ami a robotika iránti világszerte növekvő érdeklődést tükrözte.
  • Utolsó évek: A WRO alkalmazkodott a technológiai újításokhoz, új robotikai platformokat és programozási nyelveket integrálva. A kihívások tematikája egyre inkább a globális problémákra összpontosított, mint például a fenntarthatóság.
  • Folyamatos Fejlődés: A WRO továbbra is hangsúlyt fektet az oktatási erőforrásokra, segítve a mentorokat és pedagógusokat abban, hogy a verseny ne csak versenyzésről, hanem tanulásról és készségfejlesztésről is szóljon.

Ma a WRO egy dinamikus közösség, amely inspirálja a fiatal robotikai rajongókat, és elősegíti a kreativitást, az együttműködést és a problémamegoldó készségek fejlődését világszerte!”
Egy kis kiegészítés, az eseményekről:
Az elmúlt évek hagyománya, hogy az országos döntőn a dobogó első két helyezettje mehet tovább a WRO két nemzetközi versenyére. Az első helyezettek a világbajnokságára, míg a második helyezettek az Open Championship nevezetű versenyre, mely hivatalosan európai bajnokság lenne, de nyíltságának köszönhetően gyakorlatilag a világ minden pontjáról érkeztek dobogós csapatok a megmérettetésre.
Ez volt eddig. A Radnóti Nuggets csapata a nemzeti dobogó második helyéről épphogy, de tényleg épphogy csak lecsúszva, a 3. helyezett eredményükkel sajnos nem jutottak tovább. 
Az elmúlt évben több WRO-s rendezvényen is képviseltettem magam. Többször bíróként, és nemzetközi táboraikban oktatóként is, így a verseny szervező bizottságát személyesen is jól ismerem.
A döntő utáni héten egyszer csak a következő messenger üzenet érkezett, a főszervezőtől. "Szia. Idén önköltséggel nevezhetjük a 3. helyezetteket is. Érdekel?" Mentek is egyből a telefonok. Először csak szigorúan szülői körökben. Az első végighallgatott, majd 1 perc hatásszünet után mondta, hogy a húzós költségek ellenére is IGEN, persze, menjünk. A második szülő még az első mondatomat sem hagyta végig mondani, mert már jött is a válasz. IGEN. Ezek után egyértelművé vált, hogy megyünk, ugyanis a csapat már két fővel is elindulhat. Tájékoztattam a harmadik szülőt is, aki természetesen szintén igent mondott, majd megkezdődhetett a szervezés.  
Mindössze pár napunk volt információt begyűjteni és dönteni a főbb dolgokról, ugyanis a regisztrációs határidő igencsak közel volt, mindössze 3-4 nap. Mit tartalmaz a regisztrációs díj? Szállást, étkezést, részvétel. Dejó…de utazási költséget nem. Hányan megyünk? Kísérők? Mivel? Vonat? Áhh…túl lassú és végtelen átszállás az éjszakában. Repülő? Szintén rengeteg átszálás, drága és különben is, hova tesszük a LEGO-t? Nincs mese. Maradt az autó. Végül 7 személy jött össze az utazásra. Az alapítvány támogatásának köszönhetően a kisbusszal indulhattunk neki a nagyútnak.

Olaszország:
2024.09.24. 22:00 – Gyülekező az iskolaudvarnál: Bőröndök bepakolása, a LEGO robot biztonságos elhelyezése, kisbusz helyfoglalása, párnák, pokrócok, nasik elővétele a 8-10 órás útra, utolsó ellenőrzések, búcsúzkodás majd indulás.
Az első napok:
Délelőtti felfedezés: Mivel kicsit korábban érkeztünk a célunkhoz, reggel volt ideje a csapatnak kicsit körbejárni Brescia városát. A parkolás utáni első küldetés a reggeliző hely kiválasztása volt. Egy kis kávézó mellett döntött a csapat. A croassanok majszolása közben a gyerekek kitalálták, hogy őket érdekelné Brescia legkimagaslóbb helyszíne, ami nem más volt, mint a vár! Szó szerint kimagaslóan magasan helyezkedett el a város szélső részén. Bár a fiúk az olasz metrózást kipróbálták volna, végül mindenhova lábon mentünk, ezzel is gyűjtve a Millió egy lépés pontjainkat.:) Végül nem bánták meg. Az óriási tereken, mégnagyobb templomok álltak, míg mellettük macskakövezett szűk kis utcák labirintusában térképeztük fel a környéket.
Elsőkből utolsók: Bár azon csapatok egyike voltunk, akik vélhetőleg elsőként (az olaszokat leszámítva) értek a városba, a nagy barangolásnak köszönhetően a regisztráció utolsó pillanatában értünk a versenyhelyszínre. A terep feltérképezése utána csapat tagjai elfoglalták helyüket, és már kezdődhetett a tesztelés. A rossz fényviszonyok miatt a zöld színt a robot nem látta, vagy látta, de nem zöldnek, és amint elkezdték a hiba kijavítását, máris jött egy félperces visszaszámlálás, a próbafutamok megkezdésére. Az idő lejárta után jött a „Karantén” (ekkor nem lehet a robothoz nyúlni és programot módosítani), majd a „RobotCheck” (robot méretének ellenőrzése a bírók által), majd a próba futam., de hát rossz kód volt a roboton, így sikeresen 1 másodperces köridővel az utolsó helyek egyikén zárták a napot. Jó hogy csak gyakorlás volt.:)
A megnyitó volt az első nap utolsó programja, melyre Tomit (Radnóti Nuggets) és Annát (Earth Ants) választották ki a magyar résztvevők közül, hogy a zászlós felvonuláson résztvegyenek, ahol mellettük további 46 ország vonult fel a színpadra. A hosszú nap után, a fáradtságnak ellent mondva a fiúk még egy kis szórakozással töltötték az estét, mert „Aludni a gyengék fegyvere”.
A második nap az utazástól eltekintve közel hasonlóan telt. A szálloda szobályában felállítottuk a versenypályát, kijavítottuk a színérzékelést, majd elindítottuk a csapatot a rendezők által szervezett „Kincsvadászat”-ra, ahol a város nevezetes pontjain felállított állomásokon Szupercsapatokra (6 nemzet azonos korosztályába tartozó összevont csapata) bomolva ismerhették meg Bresciát. Az esemény után zárásként még egy kicsit sétáltunk, majd sétáltunk és végül az Illúziók kiállításával zártuk a napot, ahol zárás utolsó pillanatáig nézelődtek a gyerekek.
A versemynapok:
Az első napon csak az alapszabállyal kellett foglalkozni reggel 9-től délután 6-ig. Volt egy plusz feladat, ami több ponttal jutalmazott. Ezt sikeresen a kódba is beleépítették a gyerekek. Ez a nap 4 körből állt. Az első kör (94 pont) sikeres volt. A másodikról (21 pont) és a harmadikról (59 pont) nem lehet ugyanezt mondani. A negyedik (92 pont) is jó volt, de nem eléggé. A nap közben az első 3 kör eredményei folyamatosan kerültek fel. Csak a legjobb eredmény számított. Az első után a 7. helyen voltunk, majd csúsztak folyamatosan le a 8. és estére a 12. helyig és bár az utolsó kör eredményét nem hozták az esemény végéig nyilvánosságra, de tudtuk, hogy lettek ott is magasabb pontszámok, így kb. a 15. helyen (a valóságban 13.) zártuk a napot, több mint 50 pontnyi lemaradással az első helyezetthez képest.
Volt egy Friendship night az első versenynap végén, ahol mindenki osztogatott egymásnak ajándékokat és a nemzetközi kapcsolatok ápolásáról szólt. Mi is részt vettünk benne és a hangulat nagyon jó volt!
A második versenynapra a pályát teljesen átalakították, ezért kellett némi változást végrehajtani a robotunkon. A kódot is teljesen át kellett írnunk. Ez a nap csak 2 körből állt. Az első körben (60 pont) a robot egy picit elvadult és nekiment egy üvegháznak. A második kör nagyon sikeres volt (100 pont)! A nap szerencsénkre kora délután ért véget. Kis kutakodással kiderült az eredményhirdetés előtt, hogy a másik 100 pontos csapatnál jobbak vagyunk. A 80 pontos magyar csapatnál szintén, az első nap 150 pontot elért Waffel-nél szintén (5 pont), a 130 pontos csapatnál szintén. Bár a pontos eredményeket nem lehetett tudni, de éreztük, tudtuk, hogy a csapat a maga 194 pontjával megy feljebb.
Az eredményhirdetés: A még itt maradt csapatokkal megtelt a színpad előtti tér. Hosszas beszámolók és köszönetnyilvánítások, után végre elérkezett a várva várt pillanat. RoboMission – Elementary korosztály. 3. helyezett: Misi és Berci (a másik magyar csapat: 185 pont). Összenéztünk. Felkészültünk, hogy akkor mi jövünk. 2. helyezett: Die Kängurus (német csapat: 191 pont). Az érzés leírhatatlan. Megnyertük. Elsők. A csapat, aki életében először márciusban programozott LEGO robotot. A csapat, akik úgy volt, hogy nem is mehetnek a bajnokságra, elsők!

Köszönjük, mindenkinek, aki valamilyen szinten hozzájárult az eredményhez. A szülőknek, a kollégáknak, az iskolának és nem utolsó sorban az alapítványnak.
 
Simon Réka és a Radnóti Nuggets csapat
 

Tags: 
wro
LEGO
robotika