„Amit a gyerekektől kapok az a boldogság. Olyan, mintha bedobnál a gépbe egy szemetet, de a végén egy marcipán jön ki. Totál rosszkedvvel megyek el korrepetálni, de teljesen kicserélve jövök ki onnan” – mondta ezt egykori önkéntesünk. És valóban: már csak azért is megéri önkéntes munkát végeznünk, mert mindig valamilyen pluszt ad nekünk. Legyen az egy kedves szó, egy gesztus, vagy csak az, hogy mindketten jól éreztük magunkat az alkalom alatt – ő, a fogadó, és én, az adó. Vagy fordítva?

 Talán ez a legszebb az egészben: nem lehet eldönteni, hogy ki ad, és ki kap.

 A Radnótisok Önkéntes Csoportját 2010-ben alapította Tardos Zsófi, volt radnótis diák és Kornai Júlia tanárnő. Aztán bevonták a csoportba Sarkadi-Nagy Szilvit is, mert az ő szakmai tudása elengedhetetlen egy ilyen folyamatban. Majd összegyűjtöttek 25 diákot, köztük engem is. Akkoriban csak buliból szálltunk be osztálytársaimmal az önkéntességbe, hiszen nem tudtuk, hogy mire számíthatunk egyáltalán.

 De nem bántam meg döntésem, és hálás vagyok a sorsnak, hogy akkor beszálltam a „buliba”.

 Következő évben már mindannyian dolgoztunk egy-egy munkahelyen: gyerekeket korrepetáltunk, számítógép-használatra oktattunk időseket, illetve a kórházak gyerekosztályán mosolyt csaltunk a kisbetegek arcára. Miután elballagtunk az iskolából, nem hagytuk abba az önkénteskedést: mentorokká léptünk elő, és sikerült 70 új radnótist toboroznunk a programba.

 Idén Tardos Zsófinak, a korábbi koordinátornak háttérbe kellett vonulnia munkahelyi elfoglaltságai miatt, ezért én vettem át a helyét. S mondhatom, hogy nagy fába vágtam a fejszém! Viszont nem vagyok egyedül, mert Szilvi továbbra is segít, illetve beszállt a csapatba Pejtsik Júlia tanárnő is. A célunk idén sem változott: minél több radnótis csatlakozzon az Önkéntes Csoportba.

 Igen ám, de nyáron kijött egy állami rendelet, miszerint minden 2016-ban érettségiző diáknak 50 óra kötelező közösségi szolgálatot kell végeznie. Enélkül nem tehetnek érettségi vizsgát. Ez a döntés olyannyira megpörgette az eseményeket, hogy most jelenleg 120(!) radnótis jelentkezett nálunk önkéntes munkára.

 No, igen, aki Á-t mond, mondjon B-t is. Hát mi mondtunk!

 Gőzerővel elkezdtük szervezni a munkahelyeket, az eddig jól beváltakat felkerestük, és persze ennyi gyereknél már újabbakat is be kellett vonnunk a programba. Én viszont féltem attól, hogy ti csak a kötelező mivolta miatt akartok majd önkéntes munkát végezni… de erre szerencsére hamar rácáfoltatok az első csoportfoglalkozásunkon!

 Azonban továbbra sem találtam sokáig azt a fő csapásvonalat, amit mutatnunk kellene nekünk vezetőknek felétek, míg egy nap ellátogattam egy rendezvényre. Az Esélyt a képességeknek elnevezésű program hátrányos helyzetű diákoknak nyújt anyagi támogatást, elsősorban a tehetségük gondozására. Épp a féléves találkozójukat, a projektnapjukat tartották, amikor megismerhettem őket. Ahogy elnéztem a sok okos, kreatív, tettre kész arcot, megfogalmazódott bennem, hogy mi, illetve leginkább ti, aktív radnótis diákok hogyan tehetnétek a változásért!

 Elsősorban el kell fogadnotok azt a tényt, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumába jártok, és egyben az ország legjobb diákjai is vagytok. Ha ez megvan, akkor tudatosítanotok kell magatokban, hogy a tudást, amit itt, eme ódon falak között megszereztek, kötelességetek továbbadnotok. Igen, majd pár év múlva a saját gyerekeiteknek, de addig pedig a kortársaitoknak! Azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy egy ilyen nívós intézményben tanulhassanak. Azoknak, akiknek tehetségük nem tudott felszínre kerülni még, mert nem kaptak eddig lehetőséget rá. Azoknak, akiknek a családjuk nem tud teljes mellszélességgel mögöttük állni, és támogatni őket akár anyagilag, akár eszmeileg is.

 Ti, ennyi idősen, ilyen élethelyzetben azzal tudtok nekik a legjobban segíteni, hogy a helyes irányt mutatjátok előttük. Legyen az egy matek példa megoldása, egy szöveg értelmezése, egy témáról való beszélgetés, vagy csak egy játék megtanítása. Higgyétek el, ezek mind-mind segíthetnek nekik, hiszen a radnótisokra felnéznek, és rátok példaképként tekintenek.

 Ez nem szabad, hogy egy teher legyen. Ezt egy ajándéknak kell felfognotok, amit olykor tovább kell adni másoknak is. És ha már ti adtatok, akkor kapni is fogtok. Ezt garantálom!

Lazáry Fanni